Az Ipar 4.0 közbeszól

Megjelent: A Külgazdaság LXII. évfolyam 2018/9-10 számában

Antalóczy Katalin

Antalóczy Katalin

tanszékvezető főiskolai
tanár,
Budapesti Gazdasági Egyetem

Sass Magdolna

Sass Magdolna

tudományos főmunkatárs MTA KRTK KTI és egyetemi docens Budapesti Gazdasági
Egyetem

A hazai munkaerőhelyzet alakulása és a bérek emelkedése az egyik legaktuálisabb és legérdekesebb téma – ezt kívánja körüljárni a Külgazdaság idei „Körkérdése”. A mi kutatási területünk Magyarország nemzetközi beágyazottsága, külkereskedelmi kapcsolatai, helye a világgazdasági rendszerben. Így részben ebből az irányból, részben pedig a „Körkérdésben” fel nem tett, de a munkaerőpiacra, s ezáltal a bérekre minden bizonnyal már a közeljövőben hatással levő Ipar 4.0 felől közelítjük meg a témát.

A negyedik ipari forradalomról, vagy ipar 4.0-ról, esetleg az „Industrial Internet of Things” néven is emlegetett jelenségről többféle definíció létezik. Abban azonban mindegyik megegyezik, hogy a digitalizáció, a robotika, az automatizáció, az ún. Big Data és cloud computing az alapját képezi a jelenségnek. Hatását tekintve nagy a bizonytalanság, sokféle prognózis létezik. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy az előző ipari forradalmak tapasztalatai alapján nem lehet megjósolni a következményeket, hiszen a becslések szerint 10-szer gyorsabb és háromszázszor nagyobb a kiterjedése, mint az első ipari forradalomnak volt, tehát háromezerszeres lehet a hatása (Petropoulos, 2017). Abban azonban minden elemzés, tanulmány megegyezik, hogy a negyedik ipari forradalom következtében új lehetőségek jelennek meg, gyorsabbá, egyszerűbbé válik a döntéshozatal (OECD 2016), és teljesen átalakulnak a jelenlegi üzleti modellek, termelési hálózatok, globális értékláncok és az új technológiák felforgatják a munkaerőpiacot is. A munkaerőpiaci hatás elvileg kettős: egyfelől ún. „helyettesítési”, másfelől „hatékonysági”, „termelékenységi”. Az új technológiák helyettesítik, kiszorítják a munkaerőpiacról a dolgozókat, ugyanakkor ugyanezek az új technológiák a termelékenységi hatáson keresztül növelhetik is a munkaerő iránti keresletet. A két hatás mérlegét több kutatás próbálta megvonni, de egyelőre nagy a bizonytalanság. Azért is, mert eddig elsősorban a helyettesítési hatásra vannak különböző becslések, a hatékonysági hatás vizsgálata nagy kihívás a kutatók számára. Ami a helyettesítési hatást illeti: a Bruegel szakértőinek robotizációra vonatkozó kutatása szerint ezer munkásra vetítve minden plusz robot munkába állítása a foglalkoztatási rátát átlagosan 0,16-0,2 százalékponttal csökkenti. A hatás azonban nagyon eltérő lehet képzettség és kor szerint, illetve regionálisan is, és – bár kevésbé közismert – erős lesz a polarizáció. A negatív hatás leginkább azon középfokú végzettségűeket fogja sújtani, akik rutin fizikai munkát végeznek. A magasan képzett, nem rutinfeladatokat ellátók iránti kereslet növekedni fog, ugyanakkor az algoritmizálható, rutin jellegű, de közepes vagy magas szakképzettséget igénylő tevékenységeket egyre inkább képesek lehetnek a robotok is elvégezni (Bowles, 2014). Növekedhet a kereslet a kevésbé képzett és alacsonyan fizetett, de nem algoritmizálható feladatokat ellátó munkások iránt is (például fodrászok, ápolók). Ezen felül Maier és Student [2014] eredményei azt mutatják, hogy új állások-foglalkozások jelennek meg, mert az új termelési folyamatok jelentős mennyiségű speciális képzettségű szakembert kívánnak majd. Maguk az állások is változnak, előtérbe kerülnek az atipikus foglalkoztatási formák, a részidős, ideiglenes állások, az önfoglalkoztatás. (Arról, hogy a legfontosabb feltörekvő országokat, Kínát és Indiát hogyan érintheti ezt az átalakulás, még kevesebbet tudunk.)

Vagyis az Ipar 4.0 robotizáción jóval túlmutató, annál sokkal szélesebb körű hatásai gyakorlatilag a teljes munkaerőpiacot érintik, megváltoztatják az állások alapjellemzőit (Kenney, Zysman, 2016, illetve lásd Szalavetz, 2018 autóipari vizsgálatait), átalakítják a bérszerkezetet, a munkaerő regionális elhelyezkedését. Ezeknek a hatásoknak a nagyságáról, intenzitásáról számos, esetenként egymásnak ellentmondó vélemény látott napvilágot, nagyon bizonytalanok az előrejelzések. Egyesek szerint jelentősen nőhet a verseny az állásokért (Brynjolfsson, McAffe, 2014), mások szerint sokkal lassúbb lesz a folyamat annál, hogysem jelentős és hirtelen munkaerőpiaci hatása legyen (Gordon, 2012). Néhányan kísérletet tettek a hatás számszerűsítésére regionálisan, illetve ágazati szemléletben. Arntz és társai [2016] szerint az OECD-országokban az állások 9 százaléka automatizálható és 25 százalékuk jelentősen átalakulhat az automatizáció következtében. Frey és Osborne [2013] becslése szerint az USAban az állások 47 százalékát érintheti negatívan a kompjuterizáció hatása. Egy irányba mutat több vizsgálat eredménye is. Bowles [2014] becslése szerint Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Svédország hasonló mértékű hatással számolhat, mint az USA, viszont a déleurópai országok esetében az állások 45-60 százaléka kerülhet veszélybe. Az OECD legfrissebb [2018] regionális becslése szerint kevésbé veszélyeztetettek az észak-európai, az északamerikai és az új-zélandi állások, súlyos hatással kell azonban szembenézniük a dél- és keleteurópai országoknak. Ennek oka a gazdaságok szerkezetében (is) rejlik. A kereskedelembe kerülő termékeket gyártó szektorokban – amelyek a termelékenység növekedésének hajtóerői – több a foglalkoztatott és több az automatizálható állás. Azok az ágazatok, ahol az összeszerelő tevékenység jellemző (például gépgyártás, járműipar) a leginkább érintettek a robotizáció, automatizáció által. Nemcsak földrészek, országok között lehetnek nagy különbségek, de országokon belül is súlyos regionális feszültségek jelentkezhetnek. Az OECD [2018] számításai szerint az új munkahelyek egyre kevesebb régióban jönnek létre, területileg egyre inkább koncentrálódnak. A legszélsőségesebb példa ebből a szempontból Japán, ahol az új munkahelyek 90 százaléka a főváros körzetében keletkezett. Magyarország esetében ez az arány 40 százalék, ami közepes értéknek tekinthető, de a V4 országok között a legmagasabb. Ezekben a régiókban koncentrálódik a képzett munkaerő is, a regionális egyenlőtlenség ebből a szempontból is nő. Európában a demográfiai trendek, az elöregedés hatására lassan egész régiók néptelenednek el. Az automatizáció különbözőképpen érinti az egyes régiókat, a különbség kilencszeres is lehet. A regionális munkaerőpiaci trendeket az elmúlt évtizedekben a globalizáció nagyon jelentősen befolyásolta. A globális értékláncokba való beépülés hatására bizonyos szektorok (autóipar, elektronika) és régiók (ahol ezek a tevékenységek megfelelő helyszínre találtak) nyertek, gyors fejlődésnek indultak, míg mások veszítettek (textilipar). Ennek hatására is kiürülő régiók, illetve gyorsan fejlődő régiók keletkeztek, ez utóbbiakban napjainkban nagyon jelentős a munkaerőhiány.

A követendő gazdaság- és társadalompolitika szempontjából az OECD négy régiót különböztet meg. Az első régióban növekszik a munkahelyek száma és csökken a robotizáció, automatizáció miatti kockázat. A második régióban ugyancsak nő a munkahelyek száma és a foglalkoztatottság, de nő a kockázat is. A harmadik régióban csökkenő a foglalkoztatottság és a kockázat is, míg a negyedikben mindkettő nő. A különbséget a létrejövő munkahelyek jellemzői okozzák. A csoportosításban a második régió helyzete a legérdekesebb. Ez az a térség, ahol a globalizációba, nemzetközi termelési hálózatokba való bekapcsolódás az utóbbi években/évtizedekben sok munkahelyet teremtett, jelenleg e térségek általában súlyos munkaerőhiánnyal küzdenek. A negyedik ipari forradalom azonban éppen itt fog a legélesebben jelentkezni, hiszen az új technológiák bevezetése a munkahelyek jelentős részét megszünteti. Az OECD tanulmánya szerint ebből a szempontból a legveszélyeztetettebbek Szlovákia autóiparra épülő régiói. Ezekben a régióban gyorsan növekedhet a munkanélküliség, és időre van szükség a váltáshoz. Minél rugalmatlanabb a munkaerőpiac, minél nagyobbak a képzési problémák, annál tovább tart az átmenet, annál súlyosabb társadalmi problémák keletkeznek.

Ami biztosnak tűnik: ma még felmérhetetlenül átalakul a munkaerőpiac. A nemzetközi kutatások eredményeinek bemutatását azért tartottuk fontosnak, mert a negyedik ipari forradalom hatásai nagyon gyorsan meg fognak jelenni a magyar munkaerőpiacon is, gyökeresen átalakítva a jelenlegi folyamatokat (számos régióban munkaerőhiány, erőteljes béremelkedés, míg máshol közmunkával foglalkoztatott tömegek). Ezek a hatások Magyarországon elsősorban külföldről, a globális értékláncokon keresztül fognak megjelenni.

Az elmúlt 30 évben Magyarország mélyen, szinte minden ágazatban beágyazódott a nemzetközi termelési hálózatokba. A meghatározó tevékenységek a járműiparhoz és az elektronikai iparhoz kapcsolódnak. Ez a beágyazódás eleinte nagyon alacsony hozzáadott-értékű, alapvetően összeszerelési tevékenységet jelentett. Kutatások jelzik, hogy később – részben a bérnövekedéssel párhuzamosan, részben magasabb hozzáadott értékű, alkalmazott, sőt néhány esetben alapkutatás idetelepítésével – történt feljebblépés (lásd pl. Sass – Szalavetz, 2013), ugyanakkor a magyar gazdaságban végzett tevékenységek ma is alapvetően a globális értékláncok alacsonyabb hozzáadott-értéket tartalmazó termelési szakaszában helyezkednek el. Ezek adják a hazai GDP növekedésének és az exportnak a meghatározó részét. A külföldi befektetések regionálisan erősen koncentrálódnak. Jelenleg ezekben a térségekben a leggyorsabb a növekedés, itt a legmagasabb a foglalkoztatottság és a bérek, és itt van a legnagyobb munkaerőhiány. Ugyanakkor ezek a régiók – feltehetőleg Budapest kivételével – az OECD [2018] tipizálása alapján a második, tehát a negyedik ipari forradalom által erősen veszélyeztetett kategóriába tartoznak. Azokba tehát, ahol most ugyan munkaerőhiány van, emelkednek  bérek, de a robotizáció, automatizáció itt fogja negatívan érinteni a munkahelyek jelentős részét (az OECD már idézett becslése szerint Szlovákia hasonló régióiban a munkahelyek 40 százalékát). 

A legnagyobb külföldi befektető hazánkban Németország, amely az Ipar 4.0 élharcosa (maga a kifejezés is Németországból származik), így a hazai hatások is a német tulajdonban lévő vállalatoknál jelennek meg először. Már most vannak erre utaló jelek, néhány cég már megkezdte a felkészülést, jelentős beruházásokat terveznek, illetve már el is kezdtek.

A hazai gazdaság azonban duális szerkezetű, a külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok és a hazai tulajdonú vállalatok teljesítménye között nagyon jelentős különbségek vannak. Ugyanakkor a magyar tulajdonú vállalati rétegnél is egyfajta dualitás figyelhető meg. Vállalati interjúink alapján azt tapasztaltuk, hogy van egy nagyon dinamikus, méretében növekvő, általában innovatív, a nemzetközi gazdaságba beágyazott része ennek a rétegnek – sajnos, ez a kisebb létszámú „csapat”. A magyar vállalati körnek a nagyobbik része viszont nagyon lassan nő, megragadt egy alacsonyabb hozzáadott értéket termelő szinten, sokan közülük csak a túlélésre játszanak, mások járadékvadászatból vagy adóelkerülésből élnek, megint mások – a legkisebbek, akikből EU-összehasonlításban aránytalanul sok is van (Szerb, 2015) – pedig nagyrészt alacsony termelékenységű kényszervállalkozók. Jellemzőikből fakadóan a két vállalatcsoport hazai és nemzetközi versenyképessége és az Ipar 4.0-hoz való hozzáállása is eltérő. A hazai kisvállalkozások tömege még fel sem fogta a negyedik ipari forradalom jelentőségét, ezért nem is készül a változásra.

A magyar kormány egyfelől úgy tűnik, hogy érzi a változtatások szükségességét, hiszen léteznek olyan programok, amelyek segítenék a kkv-k tájékoztatását, felkészülését. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a hazai kis- és középvállalatok alig érdeklődnek ezen lehetőségek iránt. Pedig az Ipar 4.0 első körben valószínűleg a sokadik körös beszállítókat érinti, hiszen egy-egy ágazatban lerövidülhetnek az értékláncok, az egyszerűbb alkatrészeket és részegységeket képes lesz a megrendelő vállalat is előállítani pl. 3D-s nyomtatás segítségével. A kkv-k érdektelensége nemcsak a „nemtudásból” fakad. Feltehetően többek között azért sem foglalkoznak az Ipar 4.0-hoz köthető változásokkal, mert a kormányzat egyébként az általa teremtett gazdasági környezettel pont azt sugallja: a jó kapcsolatok, az ügyeskedés sokkal fontosabb a siker szempontjából, mint a gyorsan változó piaci feltételeknek való megfelelés. Ami ennél is fontosabb, hogy az oktatási rendszer átalakítása, súlypontjainak meghatározása eddig csak nagyon kevéssé vette figyelembe a változások irányát. Az Ipar 4.0 hatásainak felmérésében és megjóslásában bizonytalan szakértők ugyanis egy dologban mindannyian egyetértenek: a változásokra a felkészülés iránya egyértelmű: az oktatás átalakítása, javítása (a digitális készségek és kreativitás fejlesztésével, az élethosszig tartó tanulásra való felkészítéssel, a problémamegoldó képesség javításával), a vállalkozói készségek fejlesztése, az akadémiai kutatás – beleértve az alapkutatást is – támogatása, az adórendszer módosítása. Német felmérések ezek mellett hangsúlyozzák többek között a csoportmunkára való képesség fejlesztését, a szociális média kockázatainak kezelését, a rugalmasabb munkaidő kezelésének képességét (Engeser, 2015). A negyedik ipari forradalom által is generáltan, de attól függetlenül is folytatódik az egész gazdaság, és ezen belül magának a feldolgozóipari értékláncnak a tercializálódása is, vagyis olyan magas hozzáadott-értékű tevékenységek térnyerése, mint a marketing, logisztika, nem automatizálható pénzügyi szolgáltatások.

Ezeknek a változásoknak társadalom- és gazdaságpolitikai figyelembevétele és ösztönzése mindeddig kevéssé valósult meg Magyarországon. Említhetjük az oktatás példáját: míg a felsőoktatásban igyekeznek pl. az IT-hoz köthető képzések irányába terelni a fiatalokat (bár a vélhetően szintén növekvő fontosságú gazdasági képzések háttérbe szorultak), addig az alap- és középfokú oktatásban nem veszik figyelembe az Ipar 4.0 által támasztott újfajta követelményeket. Úgy gondoljuk, mivel több vizsgálat eredményei is bizonyítják, hogy a késlekedés jelentős munkahelyvesztéssel és alkalmazkodási költséggel jár, az érdemi felkészülés és alkalmazkodás megkezdése nem halogatható tovább.

HIVATKOZÁSOK

Arntz, M. – Gregory, T. – Zierahn, U. [2016]: The Risk of Automation for Jobs in OECD Countries: A Comparative Analysis. OECD Social, Employment and Migration Workling Paper no. 189. OECD, Paris.

Bonekamp, L. – Sure, M., [2015]: Consequences of Industry 4.0 on Human Labour and Work Organisation. Journal of Business and Media Psychology, 6(1), 33-40. 

Bowles, J. [2014]: The Computerisation of European Jobs. Who Will Win and Who Will Lose

from     the     Impact     of     New     Technology     onto     Old     Areas     of      Employment? 
http://www.bruegel.org/nc/blog/detail/article/1394-the-computerisation-of-european-jobs/

Brynjolfsson, E. – McAfee, A. [2014]: The Second Machine Age. Work, Progress, and Prosperity in a Time of Brilliant Technologies. New York: W.W. Norton & Company.

Chiacchio, F. – Petropoulos, G. – Pichler, D. [2018]: The Impact of Industrial Robots on EU Employment and Wages: A Local Labour Market Approach. Working Paper Issue 02, 18. April.

Brueghel, Brüsszel

Engeser, M. [2015]: Postheroisches Management. Wirtschaftswoche (06/2015), 72-76.

Frey, C. – Osborne, M. [2013]: The Future of Employment: How Susceptible are Jobs to Computerisation? https://www.oxfordmartin.ox.ac.uk/downloads/academic/The_Future_of_Employment.pdf  

Gordon, R. [2012]: Why Innovation Won’t Save Us. The Wall Street Journal (12/2012), C3. o.

Kenney, M.; Zysman, J. [2016]: The Rise of the Platform Economy. Issues in Science and Technology. 32(3), Spring 2016.

Kiel, D. [2017]: What do we know about indutry 4.a so far? International Association for

Management of Technology IAMOT 2017 Conference Proceedings

OECD [2016]: Science, Technology and Innovation Outlook 2016. Paris, OECD

OECD [2017]: Going digital: The future of work for women. The Pursuit of Gender Equality: An Uphill Battle. Paris, OECD, 269-282

OECD [2018]: Job Creation and Local Economic Development 2018: Preparing for the Future of          Work.          
https://read.oecdilibrary.org/employment/jobcreationandlocaleconomicdevelopment2018_9789264305342en#page202

Petropoulos, G. [2017]: The growing presence of robots in EU industries. Bruegel  
http://bruegel.org/2017/12/thegrowingpresenceofrobotsineuindustries/  

Sass, M. – Szalavetz, A. [2013]: Crisis and upgrading: the case of the Hungarian automotive and electronics sectors. EUROPE-ASIA STUDIES  65:(3) pp. 489-507.

Szalavetz, A. [2018]: Industry 4.0 and capability development in manufacturing subsidiaries. Technological Forecasting & Social Change (megjelenés alatt)

Szerb L. [2015]: A versenyképesség mérése és empirikus vizsgálata a magyar kisvállalati szektorban. Prosperitas Vol. I. 2015/2. 14.–18.o.

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Vélemény, hozzászólás?

Hasonló bejegyzések

A digitalizáció a középpontban

Megjelent egy konferenciakötet a digitalizációnak a nemzetközi kereskedelemben játszott változatos és mélyreható szerepéről. A kötetben a BGE oktatóinak és kutatóinak hét tanulmánya

Digitalizáció és innováció

A kötet arra tesz kísérletet, hogy a nemzetközi ügyletek, illetve szűkebben a logisztika területére fókuszálva bemutassa azokat a folyamatokat, amelyek befolyásolják és meghatározzák a terület jövőbeli működését.

Magyar-Japán kapcsolatok

Interjú Prof. Kaoru Natsuda vendégprofesszorral A 2019-2020 tanévben a Külkereskedelmi Kar vengédprofesszora Prof. Kaoru Natsuda, a Ritsumeikan Asia-Pacific University (Beppu, Japán) oktatója.

Close Menu